A 40-et elérve növekvő aggodalommal néztem (bevallom, egyre többször) tükörbe mélyülő ráncaimat vizsgálgatva és megfogalmazódott bennem, hogy tennem kell valamit.
Meg kell állítanom az „arcom leszaladását”.
Az arctornát fantasztikus találmánynak tartom, egy tudatosan felépített, kipróbált rendszernek, mi anatómiai, élettani alapokra épülve felhasználja az edzéstan alapjait is. A koponyánkon lévő rengeteg izom célzott fejlesztése eredményezi az izmokat fedő megereszkedett, „elfáradt” bőr kisímulását, a bosszantó ráncok elhalványulását, eltűnését.
Orvos lévén igencsak végiggondolva szerettem volna azt a megoldást kiválasztani, mi eredményes, nem invazív és hosszú távon is látványos. Megtaláltam. Jelenleg a módszert tanulom, és minél többet foglalkozom az arctornával, annál több előnyét fedezem fel.
Az izomfejlesztés az arcon nem egyszerű feladat, hiszen nem mozgatható úgy egyetlen arcizom sem, mint más testrészünk izma. Gondoljunk csak a konditermekre, ahol gépek segítségével nagy, látványos izommozgások kíséretében fejlődik az izom. Az arcot fedő izmok ugyanolyan típusú izmok, mint pl. a kar vagy a láb izmai: harántcsíkoltak. Éppen ezért az izom működésének élettani alapjai ugyanazok az arcizom és a testünkön található más harántcsíkolt izom esetén is.
Úgy gondolom, hogy az arctornának, mint találmánynak pont az a veleje, hogy hogyan lehet az alapvető élettani törvényeket kihasználni az izomfejlesztésre úgy, hogy a célzott izmot, izomcsoportot helyben tartva fejlesztjük. Nagyon érdekes volt felfedeznem azt, hogy a ráncokra, bőrre gyakorolt hatás mellett egyéb fontos eredmény is köszönhető az arc speciális mozgatásának, az arctornának. A célzott izomfejlesztéssel korrigálhatóak az arc bizonyos aszimmetriái. Például némely esetben az elmaradt területek izommal kitölthetők, a megereszkedett szájzug felhúzható.
Az arctornának úgynevezett járulékos előnyeiről is beszélhetünk:
Gondoljunk csak arra, hogy az arc, a homlok izmainak mozgatásával, a vele összefüggő úgynevezett skalp izmai is mozognak. Ennek következtében az ezt fedő hajas fejbőr vérellátása javul, amely a hajhagymák működésére jótékonyan hat. E miatt észlelték sokan, hogy a hajhullásuk csökkent vagy megszűnt miután rendszeresen arctornáztak.
Az arctorna számos eleme kapcsolódik a szem tornáztatásához (főként a homlokon és a szem körül kialakult ráncok megszüntetése miatt végzett izomfejlesztés során).
A rossz látás hátterében sok esetben a szem megnehezedett alkalmazkodó készsége akkomodációja) áll. Az akkomodáció ideje alatt változik a szem alakja, mégpedig azoknak a külső szemizmoknak a tevékenysége következtében, amelyek képesek a szemet különféle
irányba mozgatni: felfelé, lefelé, balra és jobbra. (Dr Bates)
A külső szemizmok célzott mozgatásával tehát, ahogy a szemgolyó alakja változik, az akkomodáció javulhat. Ez az oka annak, hogy sokan jelezték azok közül, akik rendszeresen arctornáznak, hogy az évek óta észlelt látásromlásuk lelassult, vagy megállt.
Az emberi agy több, mint 1014 szinapszist tartalmaz. Az idegsejtek szinaptikus kapcsolatainak kialakulása nem egy genetikailag szigorúan meghatározott folyamat (mint azt korábban gondolták), hanem nagyrészt külső ingerek hatására jön létre, a neuronhálózatok úgynevezett önszervező képessége folytán. Az ezt igazoló neurobiológiai kutatások elég újkeletűek, alig több, mint 20 éve igazolták tehát, hogy agyunk dinamikus rendszer, amelyben az információk állandóan új kapcsolatokat alakítanak ki. Azok a kapcsolatok, amelyek nem válnak be felbomlanak, s a használaton kívül helyezett idegsejtek el is pusztulnak.
Gondoljunk csak bele, hogy az arctorna során folyamatosan új és új mozdulatok végzésével, ezzel új információ adásával, arra késztetjük agyunkat, ezt a dinamikus rendszert, hogy fejlődjön, új kapcsolatokat, új szinapszisokat alakítson ki.
Az arctornával egyben agytornázunk is. De félretéve a tréfát, a nagyfokú plaszticitás, a genetikai programok nyitottsága az, amely életünk végéig lehetővé teszi az állandó tanulást. Az arctornával a vér és nyirokkeringés felgyorsul az arc bőrében is. Így a bőr tisztulási, salaktalanítási folyamatai is megindulnak, felerősödnek.
A rendszeres arctorna pszichés hatásai sem elhanyagolhatóak. Tapasztalatból tudjuk, hogy rövid távú hatás a jótékony felfrissülés. Hosszú távon pedig a szépülő külső, fiatalodó arc növeli a magabiztosságot, javul az önértékelés, javul az egyén kapcsolatteremtő képessége, változnak társas kapcsolatai, ennek minden rövid, közép és hosszú távú előnyével.
Azok, akik arctornával foglalkoznak trénerként, vagy rendszeresen arctornáznak, konkrét példákkal igazolhatják mindezt, és hozzám hasonlóan egyre-másra fedezik fel a rendszeres arctorna további előnyeit is.
Dr. Nyírő Melinda
