A spirometria vagy légzésfunkciós vizsgálat célja a tüdőkapacitás és a légzési funkció, működés mérése, követése.
A betegnek egy speciális eszközbe, a légzésfunkciós eszközbe kell fújnia, annak vírus és baktérium szűrős csutorájába.
A légzésfunkciós vizsgálat menete:
A használt műszer a spirométer, mely felépítése szerint lehet zárt és félig-, vagy teljesen nyílt.
A vizsgálat ülő, vagy álló testhelyzetben történik, becsipeszelt orral. A spirométerre egy eldobható szájcsutorát (virus-, baktériumszűrőt) helyezünk és ezen keresztül kell az utasítás alapján ki-be lélegezni.
A műszer a maximális kapacitású belégzés utáni erőltetett kilégzés térfogatát, illetve áramlási sebességét nézi.
A műszerrel összekötött számítógép összeveti a mért eredményeket az azonos korú, nemű, testsúlyú és magasságú személytől elvárható értékekkel és megjeleníti azt.
Mindebben ambulanciánkon az asztma nővér segít, ő végzi a vizsgálatot. Részletesen elmagyarázza a vizsgálat menetét és a vizsgálat közben is egyértelmű segítséget nyújt.
A vizsgálattal, a spirometria segítségével a légzési sebességet és térfogatot mérjük, az erre vonatkozó értékek alapján a tüdőgyógyász képes felmérni a tüdő funkcionális állapotát, valamint felismeri a légzési rendellenességeket.
A teszt különösen hasznos azokban a betegségekben, ahol a hörgőrendszer szűkülete okozhatja a panaszokat, tüneteket, így az asztma, a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) diagnosztizálásában és követésében jelent fontos információt.
A reverzibilitás próba diagnosztikus értékű vizsgálat, amellyel kimutatható a COPD és az asthma bronchiale is. Ennek során a kezdeti légzésfunkciós vizsgálatot 15 perc múlva megismételjük úgy, hogy hörgőtágítót fújunk be belégzőben. A két vizsgálat összevetése nagyon fontos információt nyújt, így állítható fel például a COPD diagnózisa.
